A Blahánál a villamosmegállóból ahogy leszállunk a Meki előtt, kicsit besétálva a Népszínház utcán rögtön belebotlunk egy kínai étterembe műanyag sárkányokkal, aranyfüsttel, piros kapuval: van (a Blahától) feljebb is kínai, a gyrososok között (ami egész korrekt, de erről majd máskor), illetve itt-ott mellékutcákban, aranysárkányosról a környéken azonban csak erről az egyről tudok. Kivételesen hétvégén mentem ki M-mel, ezer dolgunk van/volt, de mondom rúgjunk ki a hámból, annyira birizgálja a csőrünk az a sárkány:
Bent a berendezés félúton az étterem és a menza között, tálca pipa, kopott-koszos műanyagpoharak pipa, fémtorony pipa, kishűtő pipa. Az eladó (gondolom a férj) unott arccal oda-odaszól a kasszásnak (gondolom a feleség), aki a pénztárgép mögött érzelemmentes arccal tolja befelé az ebédet; a választék korrekt - a hagyományostól annyi eltérést tapasztaltunk, hogy volt hal is, de ezt leszámítva jobbára a stock felhozatal; nem is kockáztattunk: csípős leves, bambuszos csirke krumplival, zöldséges tofu, kis üveg víz.
A kiszolgálás semmilyen (de legalább nem cseszegetnek, hogy akkor mi van, na mi lesz már), a melegítőpult mellett mikró is van, meg is sugározzák az ételt: forrón kértem, langyos lett, de hát mindegy - kassza csenget, kis pultnál leül, üres-algás akváriumot megbámul; emberek nincsenek, három-négy külföldi épp végez, ők indulnak. Ami meglepő: az ételek ízetlenek. A leves erős, szerencsére nincs benne hús (én is inkább tofuval szeretem), de csípőspaprikán kívül mást nem nagyon érzek; a magam oldalán a bambuszos csirke krumplival: ragacsos kávébarna löttytenger, szintén se íze, se bűze, de hatalmas adag, ahogy a tofu is.
A végeredmény egy teljesen jellegtelen ebéd, amit 2000 alatt megúsztunk, tehát az árra nincs panasz; az adagról meg legyen elég annyi, hogy a krumplit és a csirkét két külön (bár számomra valami érthetetlen okból kifolyólag: kicsi/közepes) tányérre kaptuk, de minden púpos, hatalmas (ömlik is a tálcára rendesen), jó ha a felét, két harmadát be tudtuk lapátolni - ahogy kifújtuk magunkat és újra megcsodáltuk a zöldes-fekete akváriumot, mögötte elkerített folyosót láttunk, amire a másik (bejárati) ajtó nyílt: lehet, hogy ott az igazi étterem? Ez pedig csak a gyorskonyha a kispénzű kispolgároknak, megfáradt munkásembereknek? De ezt már valószínűleg soha nem tudom meg, vagy ha igen, az sem holnap lesz: unalmas, penzum-szerű kínai ebéd, nincs miért újra bejönni, kivéve talán annak, aki a környéken dolgozik és A menza helyett most B menzára vágyik.
View Kajáldablog helyek in a larger map
